Ön már landolt a legextrémebb kifutópályák egyikén? Magas hegyek, szakadék, tengerpart, rövid kifutópálya vagy a leszállópályát keresztező autóút – számos olyan helyzet van, amikor a repülőgép leszállását a természet adta lehetőségek igencsak megnehezítik. Következzenek legextrémebb kifutópályák!
Rövid kifutópályák
A világ legrövidebb kifutópályája mindössze 400 méter hosszú. Saba szigetén található, a Juancho E. Yrausquin repülőtér leszállópályájáról van szó. A kisgépek pilótáinak igencsak oda kell figyelniük, mert a kifutópálya mindkét végén egyből egy-egy meredély és a tenger van, a repülőtér körül pedig magas hegyek találhatók.
Szintén nagyon oda kell figyelniük az afrikai kontinensre tartó pilótáknak Lesothóban, a Matekane repülőtéren. Itt ugyanis a 400 méter hosszú kifutópálya közvetlenül egy 2300 méter magas sziklafalban végződik. A repteret leginkább teherszállító gépek használják. Felszálláskor a gépek előbb zuhannak kicsit, és csak utána kezdik meg az emelkedést.
A legextrémebb kifutópályák egyike a rövid a hondurasi Toncontín nemzetközi repülőtér kifutópályája is. A pilótáknak itt éles kanyarban kell ráfordulniuk a leszállópályára a körülötte lévő magas hegyek miatt, 45 fokos szögben érkezve, egy éles bal kanyar után tudnak leszállni.
Belegondolt már abba, hogyan jutnak el a hegymászók a Mount Everesthez? Nos, Nepálban, a hegy lábánál, Luklában található egy kis repülőtér, ahol landolni tudnak a gépek. A kifutópálya itt is szakadékban végződik. A portugál Madeira szigetére sem akármelyik pilóta vezethet gépet. Egyik oldalon a hegyek, másik oldalon az Atlanti óceán, a kifutópálya pedig hídpilléreken áll.
Szt. Martin szigetén sem mindennapi élmény a landolás, nem csak az utasok, de a földön tartózkodó turisták számára is. A rövid kifutópálya miatt ugyanis a nagy gépeknek korán kell megkezdeniük az ereszkedést, ezért a leszállópálya előtt 10-20 méterre a strandolók fele felett húznak el a repülők, és amint áthaladtak a repülőteret körülvevő kerítésen, már le is teszik a gépet és fékeznek.
Extrém terepek
A Gibraltári repülőtéren a főút keresztezi a leszállópályát. Emiatt minden gép fel- vagy leszállása előtt le kell zárni az utat az autóforgalom előtt. Skóciában sem sokkal könnyebb a helyzet, Barrában található ugyanis a világon az egyedüli olyan repülőtér, ahol voltaképp nincs is kiépített leszállópálya. A kisgépek közvetlenül a tengerparton landolnak.
A legmagasabb repülőtér a Himalájában található. 2236 méter magasan fekszik a Paro repülőtér leszállópályája, amelyet 5000 méter magas hegyek vesznek körül. A repülőtér maga egy szűk völgyben található. Landoláskor a gépek szinte súrolják a fák tetejét. A nehéz terep miatt itt egyáltalán nem használnak robotpilótát.
Sokszor az extrém terephez kell alkalmazkodnia a kifutópályának. Így történt ez a franciaországi Courchevel repülőtéren is, ahol a hegyoldal adottságai miatt a kifutópálya a hegyoldalt követve lejt és hullámos.
Egyéb nehezítő tényezők
A fentiek után azt gondolnánk, hogy az Egyesült Államokba utazó gépek pilótáinak kimondottan könnyű dolguk van, ám ez koránt sincs így. A JFK repülőtérre való leszállást az extrém nagy légiforgalom nehezíti, a légi irányításnak és a pilótáknak folyamatosan figyelniük kell a másik két közeli nagy reptér, a La Guardiáról és a Newarkról felszálló járatokat is. A kifutó vége pedig a Jamaica-öbölbe nyúlik.
Washington felett sem annyira egyszerű egy repülőgéppel manőverezni. A Ronald Reagan repülőtér közelében van két tiltott zóna, ha oda betéved egy utasszállító, azonnal megjelennek mellette a vadászgépek. Rengeteg a védett kormányzati épület, amit szintén nem szabad megközelíteni. A pilótáknak a Potomac-folyó vonalát követve, vizuális megközelítést alkalmazva kell landolniuk, felszálláskor pedig arra kell ügyelni, hogy elkerüljék a Fehér Ház légterét.