Úti cél ajánló

Úti célok a bakancslistánkon: Serengeti Nemzeti Park

Bakancslistás úti célokat bemutató sorozatunkban olyan helyeket mutatunk be, amelyekkel biztosra mehetünk, ha emlékezetes élményeket szeretnénk szerezni. Ezúttal a Tanzániában található Serengeti Nemzeti Parkot ajánljuk az olvasóink figyelmébe, ahol rengeteg afrikai állatot figyelhetünk meg. Ha szafarira vágyunk, a Serengeti az egyik legjobb választás.


Elhelyezkedése

A Serengeti Nemzeti Park Kelet-Afrikában, pontosabban Tanzániában (hivatalosan a Tanzániai Egyesült Köztársaságban) található. Gyakorlatilag közel 15 ezer négyzetkilométernyi szavannáról beszélünk; a serengeti szó is olyan földet jelent, aminek nem látni a végét. 1940-ben nyilvánították nemzeti parkká a területet, amely egybefügg a Masai Mara Nemzeti Rezervátummal – ez a vadrezervátum viszont Kenyához tartozik. 1981 óta UNESCO Világörökségi helyszínnek számít.

Mikor érdemes menni?

A Serengeti kapcsán a legtöbben általában az állatok vándorlására kíváncsiak: az itteni ugyanis a világ második leghosszabb vándorlása a maga 800 kilométerével. Márciusban, a száraz évszak kezdetén körülbelül 1,5 millió gnú és 250 ezer zebra indul útnak a Masai Mara vadrezervátum felé. A tél a legjobb időszak a csorda megfigyelésére Dél-Serengetiben, míg a Nyugati-folyosó és Észak-Serengeti a legjobb hely a nyári és őszi hónapokban. Azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a természet itt is kiszámíthatatlan. Ezért a véletlennek is nagy szerepe van abban, hogy szemtanúi legyünk annak, amikor az állatok átkelne a folyókon, amelyekben 3000 krokodil is vár rájuk.

Viszont nem csak a vándorló állatok várnak itt ránk: többek között oroszlánokkal, leopárdokkal, gepárdokkal, vízilovakkal, szerválokkal, selyemmajmokkal is találkozhatunk a parkban. Rajtuk kívül számos hüllő (például a nílusi krokodil vagy a fekete mamba) és több mint 500 madárfaj (számos keselyű, struccok) él ezen a területen.

A legtöbben a száraz évszakban érkeznek (június második felétől októberig), amikor az állatok a vizek köré gyűlnek, és a legnagyobb eséllyel pillanthatják meg a vándorlásukat. Viszont értelemszerűen ekkor van a legtöbb látogató a parkban, amely hiába hatalmas, mégis zsúfoltnak érezhetjük.

A novembertől májusig tartó esős évszakban viszont egy zöld és buja tájjal találkozhatunk. Januárban és februárban nagyobb eséllyel láthatunk ragadozókat vadászat közben, és jóval kevesebb a turista is (áprilisban és májusban a belépők is olcsóbbak). De szinte minden nap esik az eső (bár jellemzően nem egész nap), és ezért felhősebb és hűvösebb az idő.

Megközelítése

A Serengeti elég könnyen megközelíthető. A célunk a Kilimandzsáró nemzetközi repülőtér (JRO) legyen, amely Moshi és Arusha városok között fekszik, és körülbelül 320 kilométerre található a park déli bejáratától. Innen – és Arusha repülőteréről is – helyi járatokkal lehet eljutni a nemzeti parkban található hét leszállópálya egyikére. A bejárás legnépszerűbb módja az autós szafari: ezek Arushából indulnak. Mivel innen az utazás körülbelül nyolc órát vesz igénybe, a szafari útitervének általában része egy éjszaka is a parkban. Bár nem ajánlott, túravezető nélkül is lehet autózni a Serengetiben, amelynek négy kapuja van a kocsival érkezők számára.

 

Ezek a tartalmaink is érdekelhetik: